1

Kovács Klára 1948. október 24-én született Kőröshegyen Kovács (Illés) Lajos és Papp Mária lányaként. Felmenői a XVII. század végétől Kőröshegyen laktak. A siófoki gimnázium elvégzése után Pécsett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán szerzett vegyipari gépészmérnöki diplomát 1972-ben. A Főiskolán ismerte meg Zvolenszky Istvánt, akivel 1972-ben házasodtak össze; a napokban ünnepelték volna 49. házassági évfordulójukat. A fiatal mérnök házaspár Siófokon telepedett le, itt született három lányuk, Zsófia (1974), Ágota (1975) és Katalin (1987), akik számára meghatározó volt édesanyjuk mosolya, szeretete, melegsége, fáradhatatlan energikussága, az időtlenül elegánsan feltűzött barna haja, a kreativitása: a közös rajzolások, festések, díszítések, sütikészítések, farsangi készülődések, az egyre kifinomultabb kötési, horgolási, hímzési, varrási projektek.

Kovács Klára 1990-ben családjával együtt visszaköltözött szülőfalujába és végre ismét a szeretett lankás dombok ívelte Kőröshegyen élhetett. A család és a munka mellett gyümölcsfákat ültetett, kertészkedett, szőlőt metszett, gondozta idősödő édesanyját. Legkisebb lánya, Katica (akiről aztán az Öreghegy tetejére épített Katica Pincét is elnevezték szülei) már Kőröshegyen járt óvodába és általános iskolába.

Fontos volt számára az átgondolt modernizáció és a hagyományok ápolásának ötvözése. Gondoskodó, megfontolt, előrelátó szervezésének számos nyomát őrzi a falu, a Szántód felé kialakított kerékpárúttól a vadász-utazó-író gróf Széchényi Zsigmond emlékére a kőröshegyi Széchenyi kastély mellett állított kopjafán keresztül a völgyhíd nyomvonala alatt megőrzött régi zsidó temetőig. A vitézi rend az apai-nagyapai hagyományok megőrzését jelképezte számára: nagyapja első világháborús katonai szolgálatáért kapott vitézi címet, erre a család akkor is büszke volt, amikor a rendet évtizedekre betiltották. E címet korábban a legidősebb fiú vette fel apja után, ám a rendszerváltást követően nők is kérhették a rendi tagságot, így Kovács Klára büszkén vitte tovább az apai-nagyapai vitézi címet. Aktívan segítette a Vitézi Rend munkáját, ezért 2020-ban a rend Ezüst Nemzetvédelmi Keresztjével tüntette ki.

Tevékenységeinek talán leglátványosabb eredménye a 2014-ben megújult Faluház volt. A felújítás fő mozgatója az 1999-ben az óvoda és iskola pedagógusaival együtt indított Kőröshegy Ifjúságáért Alapítvány volt. Alapítóként és kuratóriumi elnökként Kovács Klára a tehetséges fiatalok felkarolása, az ifjúsági kulturális programok szervezése és a hátrányos helyzetű kőröshegyi családok karácsonyi támogatása mellett 51 millió Ft támogatás megpályázását készítette elő, szervezte meg a Kőröshegyi Önkormányzattal 2008 és 2014 között a Faluház fejlesztésére. Az összehangolt munka eredményeként a műszakilag elavult épület új nyílászárókat kapott. Térbővítéssel új közösségi helyiségeket, akadálymentesített mosdót alakítottak ki. Eszközök, bútorok kerültek beszerzésre.

Kőröshegyen túl a tágabb térségben is ismerhetik Kovács Klárát: az Erdőbirtokosság vezetőjeként, hegybíróként, a Kőröshegyi Dalkör tagjaként, a Református Egyház Gaál György Alapítványának egyik alapítójaként, a Kőröshegyi Önkormányzat képviselő-testületében 17 éven keresztül, egészen 2019-ig aktív képviselőként. Nevéhez fűződik, hogy félévszázados szünet után újra indult Kőröshegyen a tavaszi Orbán-napi Borverseny (amelyet idáig 72 alkalommal rendeztek meg) és az ott évente megválasztott kőröshegyi zászlósbor (egy a faluban termesztett rizlingből készült fehérbor) immár több, mint 20 éve vitt hagyománya is. A szeptemberi Falunap és Borhét, valamint az immár 10 éve megrendezett téli Böllér Fesztivál megszervezésében is rendszeresen részt vett. A Faluházban számos mezőgazdasági témájú előadást, tanfolyamot szervezett szőlészetről, borászatról, növényvédelemről.

A családja és a kőröshegyi falu- és közösségszervező munkája mellett Kovács Klára életének fő mozgatója a világ iránti kíváncsiság és a tanulás volt, a gyerekkorától tanult német nyelv szeretete; és a megszerzett ismereteket munkája során kreatívan, fáradhatatlanul kamatoztatta. A siófoki Kőolajvezetéképítő Vállalat mérnökeként a nyolcvanas években Budapesten reklám-marketing másoddiplomát szerzett és Zürichben német nyelvű logisztikai továbbképzésen vett részt (1992-ben, amikor a “logisztika” szó magyarul alig-alig volt csak ismert). A szívéhez legközelebb álló végzettségét 2002-ben szerezte meg, amikor, immár 54 évesen, kézbe vette szőlész-borász szakmérnöki diplomáját. A legkedvesebb kikapcsolódását, a kertészkedést is kreatívan közelítette meg: már a nyolcvanas években változatos, akkor egzotikusnak számító zöldségeket termesztett: spárgát, articsókát, brokkolit, pasztinákot, földimandulát, jostát, perui földicseresznyét. A gyógynövények alapos ismerete mellett tudta, hogy melyik vadon növő levél, akár gyomnövény ehető: pitypanggal, százszorszéppel tarkított salátákat alkotott. Egyik évben levendulás szőlőlekvárt főzött, a másikban gyömbéreset, a harmadikban khaki szilvásat vagy birsalmás fűszereset.

Az elesetteket felkarolta, a hozzá fordulókat okos tanácsaival önzetlenül, fáradhatatlanul segítette, családját összetartotta, ünneppé tette a vele töltött időt.

2021. március 3-án tért vissza Teremtőjéhez. Búcsúzik tőle férje, István, lányai, Zsófia, Ágota, Katalin és családjaik, köztük öt unokája: Balázs, Eszter, Csilla, Csongor és Olivia. Sokunk szívében és Kőröshegy lelkében is tovább él.
Kovács Klárát Kőröshegy Község Önkormányzata saját halottjának tekinti. A temetés időpontjáról a család később ad tájékoztatást.

“Így kellett volna: meg-megállni, virágaidat megcsodálni. Kezed többször kezembe fogni, mosolygásodra mosolyogni.” Áprily Lajos