Ismerje meg Kőröshegy történetét

2007-10-03 09:15:00

Kőröshegy a Balaton déli partjától 3 km-re, egy völgyben fekszik. Mára összeépült Balatonföldvárral a község nyugati végén, míg észak felé Szántód 1 km-re terül el a falu határától. Déli irányban Kereki a szomszédos település 5 km távolságra, Siófok 18 km észak-keletre, a megyeszékhely Kaposvár 61 km-re délre fekszik. Kőröshegy és környéke a Somogy megyei dombvidékhez tartozik, közelebbről a Külső-Somogyi dombság egyik völgye a Kőröshegyi-völgy. Keleti oldalán a Malom-árok teraszához alkalmazkodva a Balatonföldvár-Andocsi-hát, a Balaton-árok, a Jaba és a Kis-Koppány tábladarab közt helyezkedik el. Hossza: kb. 15 km, átlagos szélessége: 300-400 m. Tengerszint feletti magassága: 106 m-312 m (Gyugy-tető) közötti.

Az alábbiakban a Kőröshegy-könyvből idézünk részleteket:

Tartalom:

Előhang
Őskőkor és átmeneti kőkor
Rézkor és bronzkor
A vaskortól a honfoglalásig
Kőröshegy neve
A honfoglalástól 1686-ig
Kőröshegy a középkorban
A mezőváros
A kőröshegyi nahije területe
A római katolikus egyház története
A református gyülekezet története
Élet a 18-19. században (földművelés, állattenyésztés)
1848 eseményei községünk környékén
Széchenyi család
Ipar, kereskedelem, vendéglátás
A kőröshegyi malmok
Téglaégető
Községünk 20. századi gazdasága és társadalma
A község közművelődése
Művelődéstörténet
A kőröshegyi állami általános iskola története
A község említése különböző leírásokban
Sportélet Kőröshegyen
Adatok a község néprajzához
Kőröshegy etnikai, embertani vizsgálata


Előhang

Egykori magyar-történelem szakos tanárom, e terület honismereti felelőse, Reőthy Ferenc 1980-ban megkért arra, hogy alakítsam meg a felnőtt honismereti szakkört. Azóta nem telt el egyetlen hónap sem, hogy ne jöttünk volna össze. Az összejövetelek célja, hogy összegyűjtsük és megírjuk szülőföldem, szülőföldünk történetét.

Mindazoknak, akik először járnak erre, a lankás dombok szőlői, pincéi tűnnek fel először, melyek körülölelik falunkat. Régi templomaink, melyeknek tornyai felkiáltójelként parancsolnak tiszteletet, sok-sok nemzedéknek adtak már hitet, megnyugvást, vigasztalást, erőt és reményt, s talán már jobban ismertek a nyári hangversenyek révén határainkon túl, mint itthon.

A dombokról a páratlan kilátás, a kellemes bor, a barátságos, vendégszerető emberek sok látogatót, vendéget csalogatnak ide vissza.

Én, aki itt születtem, ezer szállal kötődöm ide. Forog az idegen, menekülnek az őslakók, elnéptelenednek a falvak. Újak jönnek a régiek helyébe. Én minden bánatomra-örömömre itt találtam virágot. Ide vágytam vissza, ha Székhelyföldön vagy Bukarestben jártam, és Bécs, Berlin, Koppenhága, Malmö, Stockholm, Istambul csodái után végre hazajöttem, rohantam ki a dombokra, a pincéhez, látni újra az én falumat, a közeli Balatont, az egész tájat, ami engem mindig elringatott.

Megcsodáltam a Mátrát, éreztem a puszta, az Alföld varázsát, a Tisza vidékét. Emlékszem, milyen szívdobogva mártottam a kezemet először a legmagyarabb folyó vizébe! Megjártam a Gyergyó vidékét, eljutottam Zágonba, sokat kirándultam a Hargitán, körbeutaztam a Fertő tavat, Debrecen, Pozsony, Kolozsvár, Sopron, Brassó, Csikszereda, Marosvásárhely, Újvidék, Raguza mind-mind elbűvölt. Megilletődve álltam Elek apó sírjánál, az aradi emlékmű előtt, Petőfi lábnyomain tapodtam a fehéregyházi csatamezőn. Voltam a császár dolgozószobájában a schönbrunni kastélyban, de azt mindig, mindennél erősebben éreztem, hogy engem az én falum vár.

Mitől olyan különös nekem ez a falu? Nem is tudom - pedig biztosan ez is éppen olyan, mint a többi. És mégis, mégis ez a legszebb! A sárgarigófüttyös hegyoldal, a pipacsos, vadvirágos dűlőutak, ezekről a messze virító, égő virágokról mondta nagymamám, hogy a pipacsok a hősök vérén nyílnak ki. Emlékszem mennyire elámultam rajta, mennyi-mennyi hős magyar eshetett el itt! A rétek, az erdő, a határ különböző részei milyen erősen a szívemhez nőttek! Egyszer a Mogyoród-aljában egy cimborámmal felborultunk egy lovaskocsival. Vízért mentünk a kúthoz három hordóval, s alig tudtuk a szekér alkatrészeit, a hordókat, a lovakat, na és persze magunkat összeszedni. Hát, lehet az ilyent elfelejteni! Vagy 1848 százéves évfordulóján, apám kezét fogva, láttam igazi ünnepet, amikor az egész falu ünnepelt. Az ilyen igazi ünnepek olyan ritkák voltak, hogy csak 1956. októberében jött a következő, amikor újra széttörtük a bilincseket.

Álmodó, szorgalmas emberek közt nőttem fel, kiváló tanítóim, tanáraim voltak, s mindig nyitott szemmel jártam, gyűlöltem a hazugságot, a hazug embereket.
A falu az élet forrása. Ezt most majd újra meg kell tanulni, mert akikre a falvak, a városok, az ország sorsa volt bízva, majdnem minden alapvető dolgot elherdáltak. De még minden sebet be lehet gyógyítani, csak elfelejteni nem szabad soha, és végre tanulni kell belőle. Néha több kárt okoztunk magunknak, mint legkegyetlenebb ellenségeink!

Én e forrás mellett nőttem fel, tanultam a szakmámat, itt voltam először szerelmes, és állítottunk barátaimmal májusfát. Hányszor, de hányszor áztunk bőrig a mezőn úgy istenigazából munka közben, mert ez is hozzátartozik a gyönyörűséghez! Szeretem, ahogy susog a szél a lombokon, ahogy tombol a vihar, csapkodnak a villámok, s aztán minden elcsendesül. Szeretem hallgatni, hogyan muzsikál a tücsök, fülemben hordom magammal a falu harangjának a hangját, ahogy megkondul, a nándorfehérvári diadalra emlékeztetve a feledékeny embert.

S legszebb a világon az Öreghegyről a naplemente!

Kőröshegy, 1990. tavaszán

Dankházi Sándor


Őskőkor és átmeneti kőkor

Az őskőkorban a jégkorszak mostoha természeti viszonyai uralkodtak. Az ember élelmét gyűjtögetéssel, halászattal és vadászattal szerezte meg, megtermelni még nem tudta.

Siófok közelében, Ságváron találtak jelentős őskőkori lelőhelyet. Ezek az emberek vadászat közben megfordulhattak Balatonfölvár és Kőröshegy területén is, a halak tavaszi ívásakor biztos jártak az itteni vízparton. Sajnos, tárgyi emléküket még nem ismerjük innét, de nem lenne meglepő, ha egyszer előkerülne majd ilyen!

Az újkőkor

Amikor Kr.E. 6000 táján délről a Balkán felől földművelő, állattartó csoportok költöztek a Kárpát-medencébe, kezdetét vette itt az újkőkor, vagy neolitikum.

Említenünk kell a pusztaszemesi lelőhelyet, ami Balatonföldvár és Kőröshegy déli szomszédságában található, így leletanyagával is foglalkozunk (82)
1989. október 2-án végzett terepbejárásunk során kukoricával beültetve találtuk a faluval párhuzamosan húzódó lösz hátságot, így leletanyagot nem találtunk. Tóth Gyula agronómus viszont, aki hosszú szolgálati ideje során figyelte a TSZ majortól északkeletre kezdődő, nagy kiterjedésű telepet, jelentős leletanyagot gyűjthetett. A domb gerincén elhelyezkedő telep a domb lábánál ma is nádas terület tavánál találhatott vizet.
Balatonföldváron a földvár területén a múlt században neolitikus leleteket találtak (96). Draveczky Balázs újkőkori telepet említ a Földvári utcában (97). A Földvári utcát sajnos nem tudtuk azonosítani.

Kép: Kőröshegyen 1979 előtt találtak csiszolt kőbaltát (98).

Ennek az újkőkori darabnak a lelőhelyét sajnos nem tudjuk azonosítani.

Az újkőkor végének régészeti emlékei hiányoznak még Balatonföldvár, illetve Kőröshegy területéről. A hiány pótlását későbbi, szerencsés leletektől várhatjuk.


JEGYZETEK:

( A jegyzetek követik a ''KŐRÖSHEGY'' könyv eredeti számozását. )

82. A lelőhelyre Tóth Gyula 1961-ben hívta fel figyelmünket.
96. Kocztur É., Somogy megye régészeti lelőhelykatasztere, Bp. 1964. 13.
97. Draveczky B., I. m., 17.
98. Draveczky B., Sági K., Takáts Gy., A Somogy megyei múzeumok régészeti adattára. Kaposvár, 1964. 32.



Rézkor és bronzkor

A rézkor az emberiség történetének Kr. E. 3000 és 1900 közé eső szakasza. Igaz, hogy az első arany és réz tárgyak apró ékszerek formájában már az újkőkor végi ''lengyel kultúra'' idején megjelentek. Döntő változás az, hogy az újkőkorban a földművelés biztosította az ember létalapját, a rézkorban a pásztorkodó állattenyésztés lépett a földművelés helyébe.

A múlt században Balatonfölváron az iskolától délre, a Lázár-féle háznál került elő egy kis ''péceli kultúrás'' edényke, ami Szulok Károly magángyűjteményébe került.

Kr. e. II. évezred első századait a háborúk sora jellemzi. Ebben a nyugtalan, harcias világban hosszú életű kultúrák nem tudtak kialakulni. A kora bronzkori kultúrák emlékanyaga hiányzik még Balatonföldvár és Kőröshegy térségéből.

Rómer Flóris, akit a magyar régészet atyjaként szoktunk emlegetni, az 1870-es években járt Balatonföldváron. A 38. számú jegyzőkönyvének 168. lapján olvashatjuk, hogy a földvári csárda alapásása alkalmával sok durva edényt találtak, hamuval és csontokkal. A földvári csárda a mai gyógyszertár helyén állott egészen a múlt század végéig (118).

Az említett durva kivitelű urnák nem lehettek a kelták hagyatékai. Korukat ma már nem lehet eldönteni. Az tény, hogy a gyógyszertár környékén őskori urnatemető volt.

Kr. e. 1650 táján több évszázados nyugalom köszöntött a Kárpát-medencére. A középső bronzkor időszaka ez, amikor a ''Mészbetétes díszű edények kultúrájának'' népe élt a Dunántúlon.

1942-ben a Gönye-tetőn, a mai benzinkúttól nem messze a ''mészbetétes díszű edények'' kultúrájának sírjából származó leletek kerültek elő. (120) Ezek a sírok urnába helyezett hamvakat tartalmaztak, az urnák körül néha tucatnyi edénnyel. Az említett rész, az Akasztódomb környéke ma parkosított és beépült.

Szulok Károly közlése szerint a 4-es számú lelőhelytől északra, a földvár sarkánál is került elő ''mészbetétes díszű'' urnatemető. Valószínű, a kultúra nagyobb temetője található ezen a vidéken.

Kr. e. 1300 és 1100 közti időben Nyugat és Közép-Európa új nagyhatalma a ''halomsíros kultúra'' népe volt. A ''halomsíros kultúra'' leletanyagát nem ismerjük még Balatonföldvár és Kőröshegy vidékéről.

Kr. e. 1100 táján a ''halomsíros kultúra'' korábbi területein a nagy sírszámú temetőiről elnevezett ''urnasíros kultúra'' alakult ki. ''Urnasíros kultúrához'' tartozó leletet sem ismerünk még területünkről.


JEGYZETEK:

118. Reőthy Ferenc, Balatonföldvár, Bp. 1986, 29.
120. Draveczky B., i. m., 43. - Reőthy F., i. m., 15.



A vaskortól a honfoglalásig

Hazánk területén Kr. e. 750-től számoljuk a korai vaskort, ami a kelták megjelenéséig, 350-ig tartott.

A ''Hallstatt kultúra'' vezetői nagy kiterjedésű, sánccal védett telepeket létesítettek a megfelelő hegyeken, dombokon. Ilyen volt a tihanyi Óvár is. A tihanyi Óvár sáncai közelében is megtaláljuk a törzsi arisztokrácia hatalmas sírhalmait (126). Ezek a nagy, erődített telepek alkalmat nyújtottak arra, hogy veszély esetén a környező falvak népe állatállományával egyetemben menedéket keressen bennük. A tihanyi Óvár a tihany-szántódi rév forgalmára ügyelt fel.

A köznép falvairól alig tudunk valamit. Bóna István szerint aligha állhattak ezek többől 3-5 háznál. Voltak népesebb köznépi telepeik is, ezek közé számíthatjuk Balatonszemes és Balatonföldvár telepét is. Balatonszemes esetében azt figyelhettük meg, hogy a köznép egyszerű urnasírjaitól távolabb, a mai községi temető területén hatalmas sírhalom emelkedik, ami alá a telep vezetőjét temették el. (128)

A balatonföldvári ''Hallstatt kultúrás'' koravaskori telep nyomaira 1948-ban bukkantak Lázár Béla házának építésekor. A völgyperemen, a Kőröshegyre vezető út mellett tűzhelyeket és különböző nagyságú ép edényeket találtak, amelyek a keszthelyi Balatoni Múzeumba kerültek (129).

A kelta törzsek Kr. e. 350 táján kezdték meg a Dunántúl meghódítását. A keltaság megjelenésétől számítjuk a késői vaskort. A kelták uralma idején, a késői vaskorban terjedt el a vas széleskörű alkalmazása. A földművelés munkaeszközei sorában ekkor jelent meg a vas ekepapucs alkalmazása, de vasból készült az ásó, kapa, fűrész, fejsze, sarló és a kasza is. A kasza révén lehetővé vált a széna gyűjtése és ezzel nagyobb arányú istállózó állattartás kezdődhetett. A mezőgazdasági termények feldolgozása sorában jelentős előrelépést jelentett a tengely körül forgó és vízszintesen őrlő kézi malom. A kelták uralma idején lett általános a lábbal hajtott fazekaskorong. A kelták küllős kerekű, vas szerelésű kocsija és a mai lovaskocsik közt alig van szerkezeti különbség.

Kuzsinszky Bálint írja 1920-ban (131), hogy Balatonföldvár névadója egy őskori földvár. Ennek villaépítések során elpusztított nyomait 1986-ban még láthatta. Mint írja, ''temérdek sok őskori edény került napfényre, melyek korongon készültek s nyilvánvalóan a kelták idejéből származtak. Egy kelta érmet is találtak akkor….''.

1958-ban Nováki Gyula a földvár területén feltárt öt tűzhelyet, egy méhkas alakú gabonásvermet és egy kemencét, mély hamusgödörrel. Megállapítása szerint ezek a későkelta földvárak rövid ideig éltek, a rómaiak megjelenésekor a lakosság más vidékre vándorolt. (132).

A kelták emlékeivel Kőröshegy területén is találkozunk. Már Rómer Flóris feljegyezte, hogy az itteni birkaakloknál kelta urnatemető van (134). Nagyon valószínű, hogy ebből a temetőből került a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba két kelta bögre (135).

A falu keleti domblejtőjében vágott nagy agyagbányától délre találtuk meg a kelta urnatemető nyomait. Itt, a régi, begazosodott bányagödrök szomszédságában új bányát akarnak nyitni. Ehhez ledózerolták a feltalajt, közben két urnasírt semmisítettek meg. Mindkét sírnál egy-egy 60-70 cm átmérőjű, amorf bazalt tömböt találtunk, amelyek feltehetően a sírok felett állottak. Az egyik sírban egy kelta, vas kardkötő lánc töredéke is előkerült.

Minden szabad kelta egyben harcos is volt, érthető tehát, hogy a férfiak sírjában gyakori volt a fegyver. A kardokat, lándzsákat általában összehajtva tették a sírba. Általános vélemény szerint azért, hogy a halott ne ''árthasson'' azokkal az élőknek. A Kőröshegyen talált bazalttömbök is a halott ''hazajárását'' lehettek hivatva meggátolni.

A római csapatok Kr. e. 35-ben elfoglalták a Száva völgyét és ezzel utat nyitottak a rómaiak dunántúli terjeszkedése számára. A Dunántúl meghódítására Kr.E. 11-ben került sor.

Pannónia megszervezése után a területen élő korábban szabad törzseket közigazgatási egységekbe, civitasokba osztották be. A civitasokat zömmel az ott talált törzsek vagy népek nevéről nevezték el. A Balatontól délre, délkeletre feküdt a hercuniates kelta törzsről elnevezett civitas. Balatonföldvár és Kőröshegy vidéke feltehetően ehhez a civitashoz tartozott.

A rómaiakat vonzotta a bájos balatoni táj mediterrán arculata. A Balaton környéke Pannónia legsűrűbben beépített területe volt (136).

Rómer Flóris az 1. számú jegyzőkönyvének 103. lapján leírja, hogy a kőröshegyi mester, tehát tanító pincéjében nyolc ivópohár forma agyag edényt, egy nagyobb korsót és négyszögű római téglákat látott. A lelkész udvarában meg üreges téglacsöveket talált. ''Nyilván olyanokat, aminőket csak a rómaiak használtak a fűtési berendezéshez'' írja Kuzsinszky Bálint.

Az úgynevezett Papkertben állhatott a római telep. Ezen a ma már jórészt parcellázott és beépült területen a helyiek szerint szőlőültetéskor találnak néha olyan téglákat, amelyek a leírás szerint rómaiak lehetnek.

1959-ben késő római bronz hagymafejes fibula került Ladika József ajándékaként a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba (138).

A rómaiak idején Balatonföldvárról Kőröshegyre tolódott át a vezető szerep. Ennek oka a fontos tihany-szántódi rév átkelőben keresendő.

A rómaiak idején a mai Kőröshegy területén útcsomópont alakult ki. A délnek irányuló forgalom érintette Kőröshegyet, de a révből nyugatnak tartó út is lement Kőröshegyig és onnét a mai Balatonföldvár érintésével jutott el a török korban elpusztult Szárszón át Őszödre, onnét Balatonszemesnél érte el a tavat.

A Persevölgyi dűlő közepén álló téglagyár területén 1912-ben Langer Lajos téglagyári szakmérnök talált római téglát (139).

Balatonföldvár, illetve Kőröshegy területéről népvándorláskori leletet nem ismerünk még.

Balatonföldvár és Kőröshegy területén megfordultak a keleti gótok. 467 tavaszán értesült Thiudimer, hogy Hunimund szvéb király Dalmácia kirablására indult. A zsákmánnyal megrakva felvidéki szállásaik felé tartó szvébeket királyukkal együtt elfogta Thiudimer, mint Jordanes gót történetíró írja, a Balaton tavánál. A szvéb sereg a viharos idő miatt átkelésre alkalmas időre várt a szántódi révnél, Thiudimer katonáinak csak a zamárdi turzáságat kellett lezárniuk és csapdába esett az egész szvéb csoport (140).

A langobardok féltek avar szövetségeseiktől. Elvonulásuk gyors volt, szinte menekülésszerű. Erre utal telepeik felgyújtása is. Biztos, hogy nagyobb langobard csoportok keltek át a tihany-szántódi átkelőn is, hogy mielőbb távol kerüljön a volt szövetségesektől, az avaroktól.

Sok avar lelőhelyet ismerünk, ezek közül igen lényeges a zamárdi temető. (142).



JEGYZETEK:

126. Éri I., Kelemen M., Németh P., Torma I., Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás, Bp. 1969., 197. - Bóna I., i. h., 172.
128. Sági K., Cséby G., Balatonszemes régészeti emlékei. Nyomdában.
129. Reőthy F., i. m., 16.
130. Reőthy F., i. m., színes képmelléklet.
131. Kuzsinszky B., i. m., 13-14.
132. Nováki Gy., A Balatonföldvári késő kelta földvár. Arch. Ért. 1961, 81-89.
134. Rómer F. Jk. XXXVIII. 168.
135. Lelt. Szám: I. 119 és I. 128.
136. V. ö. Kuzsinszky B., i. m. - Graf, -A, Übersicht der antiken Geographie von Pannonien, Bp. 1936. - Bakay K., Kalicz N., Sági K. i. m. - Éri I., Kelemen M., Németh P., Torma I., i. m.
138.Kocztur É., i. m., 80.
139. Reőthy F., i. m., 55.
140. Sági K., 101-102.



Kőröshegy neve

A legnagyobb valószínűség szerint a kőrisfáról kapta nevét. A -hegy utótag Somogyban csak dombot jelent. Kőröshegyet félkörben dombok veszik körül.

A Kőrös név, Darnay Kajetán szerint, ''szittya'' király neve volt, kinek országa Ázsiában terült el.


Okleveleink a falu nevének különböző alakjait őrizték meg:

Keurushyg (1082, 1225, 1226, 1229, 1230, 1232)
Keuryshig (1082)
Keurisig (1082)
Keuzen (XI. sz.)
Caurisi (1102, 1103, 1175)
Keurushijg (1175, 1187)
Keurushig (1187, 1213, 1215, 1216, 1225-1239, 1233, 1237)
Keurishig (1213, 1227)
Keureishig (1226)
Keurishyg (1226, 1212)
Keurusheg (1229, 1389-1390)
Kevrushig (1233)
Kevrusheyg (1237-40)
Keureshyg (1246)
Kerushyg (1260, 1389-1390)
Keyryzygh (1268)
Keurushegy (1291)
Keuruzhygh (1327)
Kerusheg (1338)
Keurushygh (1338)
Kewrushegh (1338, 1396, 1401-1406)
Kerushegh (1396)
Kewreshegh (1396)
Kewrosheg (1396)
Keureshegh (1386)
Kerewsheg (1387)
Kewreshegh (1396, 1459, 1474, 1495, 1522)
Keresheg (1397)
Kewrushegy (1416)
Kwresheg (1455)
Kereshegh (1467)
Kerishegh (XV. Sz.)
Kewreshegy (1518)
Keores Hegy (1572) Keoreshegy
Kőrös (1619) Kőrösinus, Kőrösiensis
Kőröshegy (1799)
Kőrös hegy (1818) (5)

Meg kell említenünk, hogy eddig ismeretlen latin nyelvű  kézirat, mely a plébánia anyakönyvéből került elő, még két nevét említi Kőröshegynek. A szövegből az is kiderül, hogy a kéziratot Tikos István, az akkori plébános 1819 és 1821 között írta (6). Ebben az írásban Tikos Kőröshegyet ''Keren''-nek és Kereszthegy-nek is nevezi. Ez utóbbi név Lipszkynél (7) és Oláh Miklós, esztergomi érsek írásában is (1536) előfordul.

A község nevének térképen előforduló változatai a következők:

Lázár deák (1514-1528) ''Kereshet'', Wolfgang Lazius (1556), egy ismeretlen térképész (1596) és Guiljelmus és Johannes Blaeu (1641) térképén egyöntetűen ''Kewerewsek'' a neve.I. W. A Jager (1686) ''Koreshegy''-ként említi. Pierre Schenk (1717) térképén ''Kőröshegyd'' vagy ''Koroshegyd'' a neve. Johan Christoph Müller (1709) térképén már a ''Kőröshegy'' nevet találjuk.

Utána Johan Jacob Lidi (1730-as), Mikovinyi Sámuel (1732) felvételén, majd Nagy József (1802) és Karacs Ferenc (1813) térképén szintén ''Kőröshegy'' nevét láthatjuk.

Krieger Sámuel (1763) ''Kőrös Hegyiense'' (8), a II. József-korabeli I. katonai felvételén (1782-85) ''Kőrös-hegy'' kötőjeles alakot olvashatjuk.

Kőröshegy nevének változatait a különböző tizedösszeírásokban is megtalálhatjuk:

1572. évi úrbéri összeírás Keoreshegy,
1677. Somogyi Regestrum Kórós hógy (Kőrös hőgy),
1691. Proventus Decimarum Kiressekh,
1713. Extractus decimalis Koroszhegy.


JEGYZETEK:

1. Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere Kaposvár 1984. Somogyi Almanach 41. Sz. 12. Old.

5. Csánki D. Magyarország történelmi földrajza II. 579. Old.

6. Badál Ede: Kőröshegy középkori templomainak történetéből Bp. 1955. (Kézirat).

7. Lipszky Joannes: Repertorium … Budae 1808. 346. Old.

8. Bendefy-Nagy: A Balaton évszázados partvonalváltozása Bp. 1969. 75., 77, és 82. Old.




A honfoglalástól 1686-ig

A mai Somogy megye területét a Bő nemzetség szállta meg. A nemzetség feje Bogát vezér volt, aki hadvezéri és bírói méltóságot is viselt (146).
Az északi part ura, Bulcsú volt a szerencsétlen augsburgi kalandozás egyik vezére, akit a 955-ös vereség után a déli part urával, a mondák ''kürtös'' Lehelével együtt kivégeztek. Lehel vagy Lál Bogát fia vagy unokája lehetett. A mai Balatonlelle őrzi nevének emlékét.

A magyar államalapítás idején három falu élt a vizsgált területen: Földvár, Gyugy és Kőröshegy.
Földvár falu névadója a kelta földvár. Az Árpád-kori falu a mai település helyén élt. 1959-ben az általános iskola építésekor kerek kemence, szája előtt hamusgödörrel és egy malomkő töredéke került elő. (153)

Az Árpád-kori Gyugy falu ma Kőröshegy pusztája. Gyugy neve a dió, régiesen gyió főnév -gy képzős származéka (155).

Az Árpád-kori falu és templom a mai Gyugypuszta, ''Feketés'' nevu dűílőjében állott. (157). Ez a terület ma fákkal, bokrokkal, gazzal annyira benőtt terület már, hogy ott megfigyelést tenni nem tudtunk már.

A Kőröshegyi-völgy hossza kb. 15 km, átlagos szélessége 300-400 m. Az 1055-ös tihanyi alapítólevél a ''Keuristuie'' felé vezető nagy utat, a ''via magnát'' említi. (163).
A tihanyi alapítólevélben szereplő ''Keuristue'' megnevezés nem Kőröshegy, hanem a Kőrös folyó neve. Kőröshegy neve kőrisfákkal benőtt magaslatra utal. (164). A falu neve 1082-ben ''Keurushyg'' alakban fordult elő először írott formában.

1082-ben a veszprémi káptalan birtoka volt egy kőröshegyi praedium, majorság. Nagyobb birtoka volt Kőröshegyen a pannonhalmi apátságnak is. (166)

Az Árpád-kori Kőröshegy falu a régi római út, a ''via magna'' vonalán települt, ott, ahol a mai község is áll. A faluban a bencések építettek kápolnát 1083-ban a ''capella S. Martini in Keurishig'', azaz a Szent Márton kápolna a bencések tulajdonában volt. (167)

1961-ben Frech Miklóssal megtaláltuk a falu akkor még muködő agyagbányájában a plébániatemplom átvágott hosszfalait. A bányaművelés a templom nyugati, bejárati részét megsemmisítette már. A keletelt templom északi és déli oldalán a körülötte létesített temető sírfoltjai látszottak. (170)

Fuxhoffer XVIII. Századi egyháztörténész a Szent Márton plébániatemplom mellett a bencések Szent Kereszt apátságáról is beszél. (171).

A bencés kolostor és Szent Kereszt kápolna helyét Reőthy Ferenc megmutatta. A falu közepe táján, a Séd nyugati oldalán a tsz nagyobb szerelőcsarnokot épített. A szerelőcsarnok északi és déli oldalán, úgy 200 m hosszúságban elég sok XIV-XV. Századi cserepet, pár emberi csont töredéket találtunk.

Kőröshegy mezővárosi virágzását bizonyítja, hogy a XV. Század második felében megtelepedtek itt az obszerváns ferencesek. Magyarországon ebben az időben a városias élet fokmérője a koldulórendek jelenléte.

A XVIII. Század közepi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a kolostor temploma romos volt, abban néhány év óta az andocsi ferencesek miséznek.

Az egykori ferences kolostor templomát 1757-ben gróf Széchenyi Antal állíttatta helyre. Azóta ez a község r. k. plébániatemploma.
A kolostor épületei három oldalról nyitott udvart vehettek körül, az udvar közepén kút állott. Érdekes módon a kút eredeti, későgótikus kő kávája ma is eredeti helyén áll, csak a káva fedlapját pótolták cementtel.

1416 és 1536 között a pannonhalmi apátságnak voltak Kőröshegyen részbirtokai.

Az 1532-es Pekri-féle gyújtogatás után helyreállított kolostorban 1535 elején még 12 ferences élt Héderhelyi András gvardián vezetésével.

1536-ban Kőröshegyen a szentmártoni apátságnak 1 adófizető telkét írták össze.

1572-ben a kőröshegyiek az elnéptelenedett Szántód határában szőlőket, földeket műveltek. (197). 1582-ben a tihanyi vár Szántód Kőrösheggyel érintkező részén allódiumot, majorságot tartott fenn, amit a kőröshegyiek műveltek. A terményeket is ők hordták át Tihanyba.

1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte királyi adományul Kőröshegyet (200). A második világháború végéig a Széchenyi család volt Kőröshegy földesura.

A protestánsok által 1671-ben épített fa templomot a török 1683-ban égette fel (20l). 1683-ban a szultáni török haderő sikertelenül ostromolta Bécset, majd szétverve menekült a falak alól. A császári csapatok és a lengyel király katonái üldözték a törököket. (202). Ezzel az eseménnyel kapcsolható össze a kőröshegyi templom felégetése.

1873-ban egy 205 darabból álló éremlelet került Kőröshegyen elő és jutott a Nemzeti Múzeumba. A lelet utolsó verete 1733-ból való. (209) Hogy miért rejtette el gazdája a XVIII. Század már nyugalmas idején ezt a pénzleletet, ma megállapíthatatlan már.



JEGYZETEK:


146. Magyar K., Siófok története a honfoglalástól a mohácsi vészig. In: Siófok. Várostörténeti tanulmányok., Kaposvár, 1989. 47.
153. Reőthy F. i. m. 16.
155. Kiss L. Földrajzi nevek Etimológiai szótára. Bp. 1978. 256.
157. Szulok Károly szíves szóbeli közlése.
163. Makay B. A Balaton a történeti korban Bp. 1914. 101.
164. Kiss L. i. m. 358.
166. Magyar K. Szántódpuszta…24.
167. Magyar K. Szántódpuszta…53.
170. Draveczky B. Ságvári K. Takáts Gy. i. m., 32.
171. Magyar K. Szántódpuszta…54.
197. Magyar E. i. m. 11.
200. Reiszig E. i. h. 99.
201. Magyar K. Szántódpuszta….73.
202. Varga J. J. A fogyó félhold árnyékában Bp. 1986. 66.
209. Kocztur É., i. m. 9o.




Kőröshegy a középkorban

A kőröshegyi templom, illetve kápolna a pannonhalmi apátságbirtokaként szerepel ''capella S. Martini in Keurisig''.
II. Paschalis pápa 1102. évi oklevele már nem kápolnaként, hanem egyházként sorolja fel Kőröshegyet.
   

III. Ince pápa 1215-ben Somogy megye egy részét, így a kőröshegyi egyházat is anyagi dolgokban a pannonhalmi főapátnak, egyházi dolgokban a veszprémi püspöknek rendelte alá.
Az apát a kőröshegyi Szent Márton-egyház jövedelmét (1226) a monostor világítására és Isten háza díszítésére rendelte (5).

A tizedek negyedét minden faluban a templom fenntartója, huszadát pedig a király embere kapta, míg csak II. András Somogy megye tizedeinek huszadát el nem ajándékozta a székesfehérvári káptalannak, és ennek kedvéért, a tizedmentesség fejében IV. Béla át nem ruházta a pannonhalmi apátságra.

IV. Béla Albeus mestert (esztergomi kanonok, nyitrai főesperes) bízta meg, hogy írja össze a szentmártoni apátság birtokait, népeit és tartozásait. Az összeírás 1237-1240 közötti állapotokat tükrözi. Az összeírásból megismerjük a pannonhalmi apátság birtokait, jobbágyait név szerint is.


A jobbágyok nevei Kőröshegyen /Keurusheyg) Albeus szerint: Szerda (Scerda), Gergely, Pósa, kik rokonaikkal, a gyermekeken és az ifjakon kívul, 12 mansiót tesznek.
Itt szolgál Pétörd (Pentre) és Szombat (Zombath).

1237-ben Unicus pap, a kőröshegyi Árpás fia, a faluban lévő birtokát, házát, két hold vásárolt földjét halála után a Szent Márton egyháznak adományozta (9).
1233-ban a kőröshegyi anyaegyházhoz tartozott Szárszó falu, ahol a veszprémi püspök építtetett kápolnát. Mivel a falu továbbra is a kőröshegyi plébániához tartozott, a tizedet a quarta fabricával együtt az apátság szedte. (11).

A tatárpusztítás után alig telt el pár év, és a veszprémi püspök a pannonhalmi szentmártoni apátot és konventjét IV. Ince pápánál azért panaszolta be, mert az ő joghatósága alá tartozó kápolna közül többet felgyújtottak és tönkretettek, az ő alatta álló papokat a világi bíróság elé idéztek. Akik önként nem mentek, azokat erőszakkal elfogták, és lóhoz kötve hurcolták a bíróság elé. Az Üdvözítőről nevezett tardi és a Szent Márton tiszteletére avatott kőröshegyi egyházat és még több kápolnát is az igazság ellenére kezeik között tartottak, és több egyházat az ő egyházmegyéjében engedélye nélkül építettek.
A somogyi főesperes és a pannonhalmi szentmártoni apát még a 15. Század elején is perben álltak a kőröshegyi ügy miatt (12).

1272-ben az ábrahámi cisztercia apátság Moys (Majs) nádortól kapott birtokokat Kőröshegyen.

Az esztergomszigeti apácáknak 1338-ban és 1373-ban is voltak itt és a környéken birtokaik (13).

Az a körülmény, hogy 1376-ban Kőröshegyen Jánossal, a pannonhalmi apátság jószágkormányzójának (provisor) nevével találkozunk, világosan mutatja, hogy megmaradt az apátság birtokában a somogyi jószágkezelés központja, tehát Kőröshegyen ekkor jószágkormányzósági székhely működött (15).

Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy Kőröshegynek csak egyházi birtokosai voltak. 1386-ban Mária királynő birtokai közt is szerepel, majd királyi birtok.
Zsigmond király, a délvidéki hadjárat és az első török háborúk után, bőkezűen jutalmazta azokat a főurakat, akik a harcban kitűntek. Ekkor nyerte adományul 1396-ban a Pécznembeli Marczali Miklós testvéreivel együtt Fejérkő várát összes tartozékaival. Ezek közül Kőröshegy mezővárost vámjával, vásárjogával és egyéb városi kiváltságaival együtt.

Somogy megye közgyűléséhez 1405-ben, András mester, Benedek fejérvári prépost és káptalan megbízottja, panaszt emelt Miklós




A mezőváros




A kőröshegyi nahije területe




A római katolikus egyház története




A református gyülekezet története




Élet a 18-19. században (földművelés, állattenyésztés)




1848 eseményei községünk környékén




Széchenyi család




Ipar, kereskedelem, vendéglátás




A kőröshegyi malmok




Téglaégető




Községünk 20. századi gazdasága és társadalma




A község közművelődése




Művelődéstörténet




A kőröshegyi állami általános iskola története




A község említése különböző leírásokban




Sportélet Kőröshegyen




Adatok a község néprajzához




Kőröshegy etnikai, embertani vizsgálata





További hírek >>
 
Oldal nyomtatása
 
 
 
 
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss információkat kapjon községünkről:
 feliratkozás    leiratkozás
 
Közbeszerzési együttműködő partnerünk a Magyar Közbeszerzési és Elektronikus Beszerzési Zrt.


© Copyright 2007 - Kőröshegy Község Önkormányzata - minden jog fenntartva
Impresszum // Oldaltérkép // Adatvédelmi nyilatkozat
Website made by: GrApixx Design Studio